2013. augusztus 18., vasárnap

3. Félsz? Első csók.

Sziasztok. Ezen a blogon most először írok. Jelölésem by: Meli:) lesz. Remélem tetszeni fog amiket a barátnőmmel írok.Jó olvasást.

xxxx


Britni szemszöge:

Nem tudom, nem tudom bevallani még magamnak se. Mióta szakítottam Justinnal azóta félek ,hogy megismétlődik ,hogy megcsal, hazudik és átver. Félek ha bízok az emberekben csalódást okoznak. Az álom manóim nem hoztak álmot  a szemeimre. Mikor tudok majd újra bízni? Ezekkel a gondolatokkal küszködve indultam le a lépcsőn. Az óra negyed hármat mutatott. Adnom kellene neki egy esélyt de mi lesz ha ő is olyan mint a többi fiú? Át ver és megint én sérülök. Le ültem a kanapéra és csak bámultam a sötétséget. Be kapcsoltam a tévét. Viszont ott is éppen a One Directiont mutatták. Könnyekkel küszködve kapcsoltam ki a tévét. El dőltem a kanapén és hagytam,hogy álomba sírjam magam. 

Reggel*

-Hú-erre a kijelentésre kipattantak a szemeim. Visítottam ahogyan a torkomon kifért. 
- Azért ennyire csak nem vagyok ijesztő- vigyorgott rám Ariana. 
- Jézusom! Ari! Tudod mennyire megijedtem ?-tettem a szívemre a kezemet.
- Jó, bocsi de ha meghallod a hírt- mosolygott.
-Halljuk- álltam fel kinyújtóztattam a végtagjaimat és vissza ültem.
- Louis Tomilson most is itt áll a ház előtt. Hajnal három óta itt ül- mondta. Erre a kijelentésre felpattantam és ki  szaladtam az ajtóhoz. Résnyire nyitottam. Louis éppen a kutyával beszélt.
- Tudod kutyus. Nem értem a lányokat. Minden fiúról azt hiszik rosszak pedig ez nem igaz. Én pedig úgy érzem mintha csak ő játszana velem de tudom,hogy nem. Megérted ugye?- kérdezte Jesset Lou.
-Vau-vau- vakkantott. 
-Én már elejétől fogva éreztem a pillangókat a gyomromban. Most pedig mintha kitépték volna  a szívemet - rakta le a kutyát.
-Louis- suttogtam.Megfordult és akaratlanul talán de a tekintetünk összefonódott igen, Én is éreztem azokat a bizonyos pillangókat a gyomromban. Leírhatatlan és kimondhatatlan érzés.
- Lou- ugrottam a nyakába. 
- Annyira hiányoztál- suttogtam.
- Akkor- tett le- akkor miért nem csókoltál vissza és miért hagytál faképnél? 
-Nem tudom- hazudtam.
-Az igazat Brit!- emelte fel a fejemet az államnál fogva.
- Jó, de mennyünk be- húztam befelé.Fel mentünk a szobámba. Nagyon lassan,hogy addig ki találjam mit is mondjak.
- Na hallgatlak- ültünk le az ágyra. 
- Tudod nekem előtted volt egy pasim, Justin. Nagyon jól megvoltunk két évig. Az évfordulónkon a harmadikon kicsit  hamarabb leptem meg őt de ami rosszabb volt ő jobban meg lepett. Az ágyunkban találtam őt egy lánnyal. Nagy trauma ért akkor. Rettenetesen éreztem magamat. Meg alázottnak . Félek,hogy ez meg fog ismétlődni.Félek bízni az emberekben de most is azt teszem. Megnyílok neked Louis- nyeltem egyet.
-Szeretlek Brit- ajkai közelítettek az enyém felé. Nem volt visszaút. Nem is kerestem kiskaput.
Ariana szemszöge*
Egész éjszaka forgolódtam és csak gondolkoztam az egészen. Nem szabadott volna első látásra beleszeretnem. Nem,nem nem és nem. Elegem van az életemből. Két nap gyökerestől megváltoztatta az életemet. Hihetetlen. Niall negyvenháromszor hívott és hagyott húsz sms-t. Hidegen hagyott. Egy kicsi kellett ahhoz ,hogy vissza ne írjak neki de hiányzik. Egész nap agyalok. Egy szelet kenyér sem megy belém.
Csengettek. Remélem végre megjött a pizzám. Mondjuk már egy órája rendeltem. El is ment az étvágyam az a nagyon kevés is. Ki nyitottam az ajtót és egy szőke sráccal találtam szembe magamat pizzával a kezében. Nem, Ő nem Niall volt.
- Szia- pirultam el már mikor rá néztem.
- Szia. Meg hoztam a pizzát- mosolygott.
-Akkor miért nem vagy egyenruhában?- kérdeztem.
-Oh, most lebuktam . Igazából kifizettem a pizzát és én hoztam be neked- nézett rám tengerkék szemeivel.
- Ha szabad tudnom honnan ismersz?-kérdeztem.
- Hát nem emlékszel?-érdeklődött.
- Nem- vágtam értetlen fejet.
-Általános suliba egy osztályba jártunk- mondta. Milyen régen volt.
Aztán mégis beugrott.
-Chad?-kérdeztem.
-Én vagyok Ariana- mosolygott amitől még a lélegzetem is elállt. Általánosban ötödikbe, hatodikba és hetedikbe belé voltam szerelmes.
-Én is nehezen ismertelek fel- kapott egy tincset a hajamból a kezei közé.
- Jól áll- kacsintott. Még mindig ugyanolyan szívdöglesztő mint pár éve.
-Köszönöm- mosolyogtam .
- Van kedved meginni valamit?-kérdezte.
- Most nem tudok menni, esetleg nézzünk meg itt egy filmet.Holnap pedig el megyünk valahová ahova szeretnél. Meg persze meg adom a telefonszámomat is- pörögtem fel.
- Oké. Akkor nézzünk horrort- mondta.
-Ne már én attól félek- mondtam lefelé nézve. Chad megemelte az államat és a szemembe nézett.
- Majd én megvédelek- mosolygott. El engedett és fel mentünk a szobámba. Ott Chad ügyködött valamit a gépen és bekapcsolt egy filmet én pedig leültem aztán lefeküdtem az ágyra.
-És én hova üljek?- kérdezte.Aztán megindult ás be feküdt mögém. Amikor egy olyan rész jött gyorsan becsuktam a szemem. Aztán olyan dolog történt amit soha nem felejtek el. Hátulról átölelt. Nem is néztem már a filmet. Csak belélegeztem édes illatát.

2 megjegyzés: